A mai bejegyzésben rögtön vendégszereplő is lesz, mert Márton annyira megörült reggel a piacon a rókagombának, hogy gyorsan felajánlotta, hogy készít belőle egy pörköltet.

Én meg vettem kaprot a hétre tervezett vajbabfőzelékhez, úgyhogy adta magát a kapros nokedli köretnek.

Márton része, a rókagombapörkölt:

...évekig rettentően utáltam a gombát, aztán hála a svéd "mamámnak", ma már nagy rajongó vagyok - nem is tudtam ellenállni a jól kinéző rókagombának: kb. fél kilót vásároltunk, jutányos áron ezerhét, nem a legolcsóbb, de rettentő finom.

Anyagigény:

• 40-50 dkg rókagomba
• 2 fej vöröshagyma
• 2 paradicsom, 1 paprika
• 1 fakanál mangalica zsír
• só, bors, pirospaprika
• friss petrezselyem
• 1-2 ek tejszín

1. A lényeg mindig a jó alapanyag, a legtöbb dolgot a Lehel téri piacról szereztük be.
2. A paradicsomot és a paprikát célszerű az elején felkockázni jó apróra és felaprítani a petrezselymet.
3. Egy közepes lábosban felhevítem a zsírt, a hagymát jó alapos keverés mellett üvegesre párolom.
4. A neten fellelhető receptek eltérnek a sorrendben, de mi úgy szeretjük, ha szétfő a paprika és a paradicsom, ezért a hagyma után ez megy bele, közepes lángon párolódni, innentől kezdve én már finoman adagolom a só / bors kombót, tejszínnel sűrítem, ettől lesz jó krémes az alap, de annyira nem intenzíven tejes, mintha tejföl lenne.
5. Amíg szottyad az alap, megmosom a gombát, a nagyobbakat négybe, kisebbeket max. kettőbe vágom vagy meghagyom egészben, szeretem, ha érződik a frissesség.
6. A szeletelés végén, már mehet is az alapba a pirospaprika - bátran, két evőkanál, jól elkeverem, jöhet a gomba, ekkor már igyekszem úgy keverni / forgatni, hogy ne nagyon törjön össze.
7. Kezdődik a legjobb rész: folyamatosan kóstolom a szaftot, ízesítem. Nagyjából 20-25 perc elég a gombának: az idő közeledtével ki-ki veszek egy darabot megkóstolni, elérte-e a kívánt puhaságot.
8. A "majdnem kész" állapotnál beleteszem a petrezselymet, forralok egyet rajta és ennyi.

(közben igyekszem a lehető legkisebbre összemenni a konyhában, mert a vége felé megérkezik D és akkor az ember fia jobban teszi ha elsunnyog, mert megütheti a bokáját...)

Dömper része, a kapros galuska

Kapcsolatunkban mérföldkő volt a mai közös főzés. Igazán könnyű természet vagyok, kevés háklival, amik vannak azok is rendkívül logikusak és érthetőek (BAZINGAA). Egyike az ilyen hákliknak, hogy ha a konyhában vagyok, akkor engem hagyjon békén mindenkinek. Ennek mélypszichológiai magyarázata, hogy a dömperes, trancsírozós, nem túl esztétikus főzési folyamatot jobb, ha nem látja senki, elégedjenek meg a végeredménnyel. Néha én sem értem, hogy a sok trutyiból hogy lesz egyszer jó kaja.

Hát ebbe a "mocskos" intim szférába lépett be ma Márton, meg néha a Cunci is belekontárkodni a kajába, amivel a világból ki lehet kergetni. Végül mindenki komoly lelki sérülés nélkül megúszta a közös főzést és a Márton is még itt van, úgyhogy ezt a lécet is megugrottuk.

Inspiráció

Egy elég korrekt alapgaluska recept

http://szellemafazekban.blogspot.hu/2011/04/nokedli.html

Anyagigény:

• 400 g liszt
• 2 tojás
• 1 ek só
• olaj
• kapor
• tejföl
• fokhagyma
• 1 csapott kanál margarin
• hideg víz

1. A lisztet én mindig leszitálom, könnyebb úgy csomómentesre keverni. Belement a só, összekevertem, hogy izélodjon benne a só. Szóval mindenhol legyen, na.

2. hozzá jön a két egész tojás és annyi víz, hogy egy ragadós tömör masszát képezzen. Na ez egy nehéz ügy, mert a galuskában az egyetlen bonyi dolog, hogy nem legyen túl folyós és ne legyen túl kemény a massza.

Ha túl folyós, akkor átfolyik a galuskaszaggatón, ha túl kemény, akkor meg kemény lesz a galuska.

3. a végén beleraktam az apróra vágott kaprot és az egészet simára kevertem. Nekem a havberő jött be a leginkább erre a célra. Mármint nem a gépi, hanem a kézi. :)

A kép elkészülte után még kétszer adtam hozzá egy kis lisztet.

4. felforralok egy lábasba sós vizet és egy kis olajat. Érdemes addig elkészíteni a tésztát, amíg felforr a víz, mert a galuskatésztának nem jó, ha áll.

5. Komoly fizikai munkát igényel a szaggatás és nem valami jó móka, de megéri a végeredményért. Szóval beleszaggatni, kicsit megkeverni, hogy a tetején úszkáló kicsit nyers darabok is lebukjanak a víz alá. Amikor feljött a tetejére, akkor még hagyom kb egy percig és kiszedem szűrővel.

6. Mindig szoktam étolajat adni hozzá, hogy ne ragadjon össze, de ez is olyan bonyi dolog, mert nehéz eltalálni, hogy meddig érzi jól magát a forró vízben a kis huncut.

7. Ezután tök spontán úgy döntöttem, hogy nyakon öntöm az uborkasalátának bekevert fokhagymás tejföllel és azt kell, hogy mondjam, rohadt jól állt a kapros galusnak a fokhagymás tejföl.

A blogom egyik titkos küldetése, hogy Sziszka barátném kedvet kapjon a főzéshez. Hát drága Sziszám, szerintem ne galuskával kezd. Ez egy bosszantóan bonyi kaja tud lenni, ha legalább egyszer nem nézte végig az ember, hogy az anutája hogy csinálja és nem memorizálta a nyers galuskatészta ideális állagát.

(Sziszuka: kagylótészta / csőtészta beszerzése erősen ajánlott a néniktől, rettentő finom azzal is - M)

Sajnos nagyon éhesek voltunk, úgyhogy jó ronda kajafotók lettek és nem valami guszta, de higgyétek el mesés volt.

Összességében kb. kettőezer forintból degeszre ettük magunkat hárman, ehhez jön még a közös főzés élménye, hiszen a titkos harmadik vendégművészünk egy kiváló ubisalit rittyentett, jó sok házitejföllel és fokhagymával!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.