Na ha már a gyerek minden nap gazpachot kíván, akkor nyilván kellett csinálnom egy adagot és ha már csináltam, hát jól leírom miként, mert jó lett volna, ha megvan a tavalyi receptem. Meg imádom ilyenkor nyáron. Nem szeretem annyira a gyümölcsleveseket, úgyhogy kísérletezem a hideg sós levesekkel. Nyilván egy ilyen klasszikus az alap.

Az egészen biztos, hogy innen inspirálódtam:

http://buvosszakacs.blog.hu/2007/06/09/gazpacho

A legfontosabb, amit ebből a receptből loptam, hogy én is szigorúan hagyom állni minimum 12 órát a zöldségeket a sóval-olajjal-ecettel. Elhiszem, hogy ez fontos az ízek összeérése és a kölcsönhatások miatt. Az alapanyagok változóak. Most pl totál felturbóztam, mert le kell üríteni a hűtőt és el akartam használni a szárított paradicsomot meg az újhagymákat.

Anyagigény:

• ami tuti kell bele az a paradicsom. Most 5 nagy fej paradicsom került bele, de nem volt még teljesen érett, ízes sajnos.
• paprika. Most csak egyet tettem bele
• cukkini 2/3 ment bele
• lilahagyma 2 közepes méretű
• újhagyma  3 kicsi (már régiek voltak, úgyhogy nem volt annyira intenzív az ízük
• kígyóuborka 2/3
• fokhagyma 2-3 gerezd
• zsemle 2 került most bele, de nem volt nagyon szottyós, mert nem készültem előre, úgyhogy a boltból hozott a Márton, de jobb ha pár napos zsömi kerül bele.
• só
• cherry ecet (borecet is jó, de azért ez az igazi)
• olivaolaj
• friss bazsalikom

+ most volt itthon még pár szem szárított paradicsom olajban kapribogyóval, azt is hozzáöntöttem meg a kedvenc sparos paradicsompüréből is beletettem egyet, mert úgy éreztem, hogy nem lesz elég paradicsomos.

A történet:

1. paradicsomokat hámozom és magozom. Hámozás: minden paradicsom aljára teszek egy x-et késsel, tetejéből kivágom a zöld részt majd vízbe rakom. A vízzel együtt felforralom. Amint forr a víz már látszik, hogy pöndörödik fel a héja (kb nem is kell forralni vagy max 1-2 percig). Leveszem, leöntöm róla a vizet és hideg vízzel sokkolom. Ha kihűlt lehúzom a héját és a magházról leszedem a paradicsomot. Ez jó trutyis dolog. Most kb a kezemben maradt a magház, úgyhogy nem volt nehéz, de amúgy ha jó a paradicsom, akkor nem szokott érdekelni, maradhat benne a magja simán.

2. a zsemléket összetépkedem kicsikre és meglocsolom az ecettel. Nem kell hogy az ecettől teljesen felpuhuljon vagy ázzon benne, inkább csak hogy érje mindenhol. Inkább utólag rakok még hozzá ecetet, mert azért van íze rendesen a cherry ecetnek.

3. zöldségeket kockára vágom, de nem kell kicsikre. 

4. Tálba zöldségeket, sót, olivaolajat (ebből mehet bele simán 2 dl), és az ecetes zsemlét összeforgatom, majd légmentesen lezárom a tálat és a hűtőbe teszem minimum 12 órára.

5. botmixerrel össze zúzom, de nem baj, ha maradnak benne zöldségdarabok.

(tavaly a bűvös szakácsos recept alapján le is paszíroztam, de a Márton azt mondta, hogy ő jobban szereti durván, úgyhogy marad így. Nem bánom hogy nem kell szenveregnem vele).

6. hideg vízzel, olivával ízlés szerint higítom. Sóval, borssal, friss bazsalikommal fűszerezem.

Ezt már másodszor csináltam és elég nagy népszerűségnek örvendett, úgyhogy most már leírom, hogy készül ez a rapid desszert.

Anyagigény:

• 1 tábla fehércsoki
• 1 doboz mascarpone
• málna/szeder/áfonya/eper/akármilyen lekvár (de azért ideális esetben passzol a felhasznált gyümihez)
• fagyasztott/friss málna/szeder/eper/akármi
• 6 db babapiskóta
• dió/mogyoró/mandula, ami tetszik
• 1-2 ek tejszín
• pár csepp tej

A történet:

1. felteszek 1/3 lábos vizet forrni, ráteszek egy edényt és a gőzön megolvasztom a fehércsokit.

2. amíg a csoki olvad (nyugodtan le lehet picit venni, nem kell végig max erőn forrnia a víznek, gőz van alacsonyabb lángon is. Én 9/6-7.es erősséget szoktam használni.) addig összetöröm a babapiskótát. Maradhat benne pár durvább darab.

3. az összetört babapiskótához adok 2-3 ek lekvárt és a durvára vágott vagy ledarált mogyorófélét (ahogy tetszik). Ha kell akkor 1-2 csepp tej is  mehet hozzá, de jobb, ha ropogós marad a piskóta.

4. a felolvadt csokihoz hozzáadom a mascarpone-t és az 1-2 evőkanál tejszínt. Ezt még mindig a vízgőz felett az edényben, de már lenulláztam a tűzhelyt. A lényeg, hogy meleg legyen és folyós, mert úgy könnyebb kanalazni.

5. Rétegezés: aljára megy a lekváros-diós babapiskóta, arra egy réteg gyümölcs (mondjuk málna), arra a még meleg krém, a tetejére újabb réteg gyümölcs.

6. Be a hűtőbe és a ebéd/vacsi után lehet tálalni.

Én tegnap fagyasztott málnát használtam, ami persze nem olvadt ki mire kellett volna, úgyhogy egybe jeges darabokat tettem a piskóta rétegre,de attól hogy megkapta a nyakába a még meleg krémet, nagyon jól összekeveredett.

A fehércsokiba legutóbb raktam egy kis mentát, az is jól állt neki.

Legközelebb rakok róla képet, ígérem. Sláger vendégvárós desszert.

A Levesben volt egyszer és annyira megkívántam, hogy gyorsan legoogliztam miként lehet kukoricalevest készíteni.

Chili és vanília recept volt a legszimpibb, úgyhogy innen inspirálódtam:

http://chiliesvanilia.blogspot.hu/2008/08/parmeznos-kukoricakrmleves-espelette.html

Anyagigény:

1 charlotte hagyma

2-3 szál újhagyma

1 szál szárzeller

fagyasztott kukorica

1 rozmaring szál

1 közepes fej krumpli

tejszín

vaj

tejföl (opcionális)

1-2 dl fehérbor (teljesen opcionális)

só, bors

ételízesítő (Vegeta-szerű, de én a DM-es sónélküli bio ételízesítő mixet használom akkor ha épp semmilyen alaplé nincs kéznél)

A történet:

Most úgy csináltam, hogy vajon üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymákat és a zellert.

Ha megvan, picit megpuhult, jöhet rá a rozmaring és az kockára vágott krumpli.

Vízzel felönt, só-bors, ételízesítő. Ez az alaplé helyettesítő. Adtam hozzá kb 1-1,5 deci fehérbort, mert pont volt a hűtőben bontva és szerintem jól mutat vele.

10-15 percig főztem, utána ráment a fél csomag fagyasztott kukorica.

Még 10-15 perc főzés. Kellett még hozzáadnom vizet és sót-borsot és adtam hozzá Jamie Oliver kakukkfüves-citromos fűszersót is.

Hagyom picit kihűlni, leturmixolom, adok hozzá tejszínt meg egy kis tejfölt és kész is.

Elég sűrű cucc, amit a víz mennyiséggel lehet alakítani.

Tetejére parmezán  és nachos és szevasz.

Állat jó cucc.

Holnap a Márton zöldséges risottot visz ebédre, mert vettem egy zsenge cukkinit, amiről először azt hittem, hogy bepanírozom aztán rizsával meg is van oldva az ebíd, de végül a hűtőben lapuló zellerszár hatására meggondoltam magam.

Anyagigény:

• 2 szár zeller
• 1 kis cukkini
• 1 közepes fej vöröshagyma
• fél pritamin paprika
• 1/3 szál répa (ennyi volt itthon) lereszelve
• rizsa (fehéret használtam)
• fél evőkanál mangalicazsír
• 2,5 dl húsleveslé
• 1,5, dl húslé
• parmezán lereszelve

Jó, igazából a húsleveslé és a húslé miatt ez kicsit bonyi, de most pont úgy alakult, hogy volt a hűtőben és a fagyasztóban mind a kettő. A húslé annyit tesz, hogy a múltkor csináltam grillcsirkét grillzacskóban és a zacskóban maradt lét tároltam el a hűtőben egy kis üvegben. elég ügyesen kell kivágni a zacsit, hogy az ember lánya ki tudja önteni belőle, de érdemes, mert isteni az a fűszeres, húsos cucc.

A történet

mangalicazsíron kicsit megfutattam a hagymát (9/7-es fokozaton kb 2 percig) majd hozzáadtam a rizst és azt is kicsit lepirítottam (amikor elkezd kifehéredni). 

Amikor már kezdett letapadni a rizs, gyorsan felöntöttem a 2,5 dl húsleveslével (csirkeaprólék levesből nyertem ki múlt héten).

Hozzáadtam a kockára vágott cukkinit, zellerszárat, répát, majd hagytam főni a saját levében.

A húslé meg volt kocsonyásodva, úgyhogy kb olyan volt mint egy házi készítésű leveskocka. Csak sokkal finomabb.

Később jutott eszembe, hogy paprikát is akarok bele tenni, úgyhogy azt egészen a végén tettem bele, ettől egy picit ropogós maradt, de szerintem ez tök jó. (azért 10-15 percet fődögélt a paprika is).

Ez a 2,5 dl elég volt, szépen megpuhult a rizs, mégis szaftos maradt az egész. Biztonságosabb ha az ember folyamatosan adagolja hozzá a levet.

A végén adtam hozzám parmezánt  meg sóztam kicsit és hát ettől az egész olyan jó ragacsos, szexi cucc lett.

Jó igazából ez a recept egyáltalán nem leírható, mert sok volt benne az improvizáció, de annyira finom lett, hogy meg kellett próbálnom megosztani. Hátha valakinek beindítja a fantáziáját.

Amikor anutám először megkóstoltatta velem a házi sütési kenyerét, nem hittem el, hogy fél óra munka sincs vele,nem kell gyúrni, dagasztani és mindenféle nehéz műveletet.

Ha nem a saját szemmel látom, hogy ennyi az egész, tényleg nem hiszem el, de ennyi.

Anyagigény

• 2 bögre sima fehér liszt (nagyon szigorúan nem kenyérliszt meg cifraságok, hanem a klasszik bl 55 kóddal ellátott liszt féle)
• 1 bögre (2,5 dl-s) teljes tönköly vagy zabkorpa vagy bármilyen más liszt
• 1 evőkanál mag (én magkeveréket vettem, amiben van szezámmag, tökmag meg mindenféle)
• 1 teáskanál só (szerintem mehet bele 2 is)
• 1 teáskanál por élesztő
• 1 mokkáskanál sütőpor
• 1 mokkáskanál cukor vagy méz 
• 1 evőkanál olivaolaj
• 1,5 bögre víz

A történet

Az összes szárazanyagot összekeverem, majd hozzáadom a 1.5 bögrényi csapvizet és a olívaolajat.

Egy fakanállal viszonylag simára dolgozom. Egy icipicit sűrűbb cucc lesz, mint egy nokedli tészta, de nem kemény, tésztaegység.

Letakarom egy konyharuhával és 4-12 órát békén hagyom kelni szobahőmérsékleten.

Amikor letelt a kelési idő olajjal kikenek egy jénai tálat, aminek van teteje (minden nagyon üzletben lehet kapni) és berakom a hideg sütőbe.

Bekapcsolom a sütőt 250-ra és felmelegítem a jénai tállal együtt. A tál üres és a teteje is rajta van.

Mikor bemelegedett a sütő kiveszem a tálat (KESZTYŰVEL, MERT FORRÓ), belekanalazom a megkelt tésztát. Nyúlós, ragacsos massza az egész, tényleg kanalazni kell.

200 fokon kb fél órát-40 percet sütöm. A széle kezd pirulni, ha már jó.

Amikor átment a késpróbán (beleszúrok egy kést és a késen nem marad semmi ragaszos cucc, teljesen tiszta marad), akkor leveszem a fedőt, megpirítom és már kész is.

Miután kihült, sittysutty ki lehet önteni a formából.

Isteni, belül puha, kívül ropogós. Soha többé nem veszünk kenyeret.

Anuta tökéletes padlizsánkrémje sok-sok kutatás és tapasztalás eredményeként.

Anyagigény

• 3 közepes padlizsán
• egy gerezd fokhagyma
• egy kis tubus majonéz
• fél csokor petrezselyem
• egy kis fej vöröshagyma
• só-bors
• egy kis kanál méz

A történet

meg kell mosni a padlizsánt és levágni a végeit. Késsel megszurkálni, de rendesen beledöfködni a kést, nehogy felrobbanjon, mert nem kell szétvágni, hanem egybe megy be a sütőbe.

Az egyik titka, hogy minél kevesebb fém érje, úgyhogy ha fém a tepsink, akkor inkább tegyünk alá sűtőpapírt

250 fokon addig sütni, amíg összeszottyad és nyugodtan meg is éghet a teteje, hólyagosodhat, mert ettől lesz egy kis füstös íze.

Ahogy kiszedtük a sütőből, be kell dobni egy tál hideg vízbe. A víz elveszi a savanykás ízét. Addig ázik a vízben, amíg kézzel meg lehet fogni.

Utána lehúzni a bőrét vagy kettévágni és kikaparni a belsejét.

Szűrőbe lecsöpögtetni a belsejét.

Műanyagtálba tesszük, egy gerezd fokhagymát és egy kisebb lilahagymát belereszelni vagy apróra vágni.

1 fél csokor petrezselyem apróra és mehet is hozzá

1 kanál citromlevet (a fél citrom már sok)

1 kis tubus majonéz teljesen belemegy

só-bors, de kevés

és egy kis méz is mehet bele (azért jobb a méz, mert az tuti elolvad, a cukor nem)

botmixerrel összeturmixolod

Amikor megkóstoljuk akkor akkor jó, ha semminek nem lehet érezni az ízét.

Másnapra lesz tökéletes, addigra állnak össze az ízek.

A múltkor a Fruccolában ebédeltünk és a Márton zsályás répát kért a salátájára. Ez annyira megtetszett, hogy kitaláltam, ezt én is ki fogom próbálni.

Azóta aduász olajam lett a végeredmény. Már egy adagot elajándékoztam és Anutának is be lett ígérve egy üveggel. Mindenre jó. Salátára, dolgokat megkenni, pácolni. minden. Istenkirályság tényleg, ezentúl mindig lesz a hűtőben.

Anyagigény:

• 1 citrom
• 1 üveg szőlőmagolaj
• 3 gerezd fokhagyma 
• 1 csokor zsálya
• 1/2 csomag fenyőmag

Eszközigény:

• minimum 3 kistálka
• botmixer
• fokhagymanyomó (igazából lehet apróra is vágni simán, csak menőzök, hogy nekem van tökjóóó fokhagyma nyomóóm)
• serpenyő

A történet

A Lehel piacon középen, a fűszeres lánynál nagyon szép zsályát kaptam. 

Receptet nem kellett sokat keresni, mert Stahl Jucinak van egy tökéletes

Szóval én szóról szóra így csináltam:

http://tv2.hu/stahl/video/zsalyas-fenyomagos-sult-repa

Először igyekeztem egy kicsivel kevesebbet adni mindenből, aztán már mehetett több is. Lehet kísérletezgetni az arányokkal. Jobban citromos, jobban fokhagymás, jobban zsályás.

A lényeg röviden:

Krumplihámozóval le kell hámozni kb 3-4 kunkorit a citrom héjából, azt beledobni a felmelegített szőlőmagolajba, de éppen csak annyira, hogy elkezdjen sisteregni. Ez éppen elég arra, hogy a citrom kieressze az aromáit. Ezt utána kistálkába kiönteni és félretenni.

Utána ugyanez a helyzet a fokhagymával. A három gerezd fokhagyma bele újabb 1-2 dl szőlőmagolajba. Én szerintem itt le is kapcsoltam a tüzet, mert adott annyit hőt az előző körből, hogy felmelegedjen az olaj annyira, hogy a fokhagyma is szépen kiengedje az aromáit. Itt nem szabad túl magas lángon, mert a fokhagyma nagyon gyorsan odakap, főleg, hogy ki van nyomva fokhagyma nyomóval. Ez megy a második tálkába pihenni.

Következik a fenyőmag, ezt szépen megpirítjuk, kicsivel több olajon. Majd harmadik tányér és pihenés.

Végül a zsálya szintén újabb adag szőlőmagolajban. Nem tudom hogyan lehet meghatározni, hogy meddig kell pirítani, nézzétek meg a videóban, de nem sokáig.

Mindegyiknek az a lényege, hogy éppen csak annyi hőt kapjon hogy szépen távozzanak az aromák.

Végül a citromos és a fokhagymás olajat leszűrjük, a fenyőmagos és a zsályás adag egy az egybe mehet bele, finoman só és bors, aztán összeturmixolás és kész is. Inkább utólag sózzátok kisebb adagokban, mert nem kell neki sok. Annyira zselymes, aromás az íze, hogy vétek bármivel elrontani.

Hozzá kell tennem, hogy a zsályának számomra ijesztően intenzív az illata. Kicsit meg is ijedtem, hogy én ezt valójában nem is szeretem, de aztán a végeredményben nagyon szépen feladta egyéni karakterét és hagyott teret a fenyőmagnak, citromos-fokhagymás olajnak is. Semminek nincs domináns íze, teljesen egyben van az egész.

Pénteken einstandoltuk Anutáék házát és jó kis tárcsázós partyt szerveztünk oda. 

Elég nullkockázatos a vendégváró menüm. Imádom a mártogatósokat, mindig osztatlan sikert akartnak, úgyhogy a kéksajtos, ávokádós, házi salsa kombókat szoktam váltogatni. Bármelyik 15 perc alatt elkészíthető.

Most a kéksajtos-salsa párosra esett a választást, amit a klasszik csíkokra vágott répa/uborka/paprika/zeller kiegészítőt házi készítésű grissinivel toldottam meg.

Na akkor az első házi grissinim története, amit kb teljes egészében az alábbi recept alapján készítettem, a mennyiségeket csökkentettem, mert focacciát nem csináltam.

Inspiráció:

http://fozzunkolaszul.blogspot.hu/2007/03/rozmaringos-focaccia-s-grissini.html

Alapanyagok:

30 dkg liszt

2 ek olivaolaj

1 zacskó (7g) szárított élesztőpor

2 dl melegvíz

1 mokkáskanál cukor (csak nagyon pöti kell, hogy kihozza az ízeket)

1-2 teáskanál só

1 mokkáskanál bors

fél-1 dömpermaréknyi friss rozmaring az erkélyről

1 dömpermaréknyi friss metélőhagyma az erkélyről

A történet

lisztet + élesztőport + sót + borsot+ cukrot összekeverni

hozzáadni a vizet + olajat

összegyurmázni az egészet. Valójában ez dagasztás volt szerintem de szép sima lett a tészta.

Én akkor adtam hozzá a rozmaringot és a metélőhagymát, amikor már összedagasztottam. Ez lehet, hogy nem volt valami jó ötlet, mert még egyszer át kellett gyúrnom az egészet, hogy szépen elvegyüljenek a zöldfűszerek, mert hajlamosak voltak egy helyre koncentrálódni.

lisztes tálba hagytam kelni pár órát, de igazából nem lett nagyobb meg semmi, de hát ha ezt írta a recept, akkor úgy kell lennie.

2-3 óra után elkezdtem kukacokat gyurmázni belőle. Minden óvodában gyurmázással eltöltött percet át kellett gondolnom, mert nagyon nem akart menni ez gilisztagyártás. Ha bevizeztem a kezem, akkor ragadt, ha beliszteztem, csúszott. Semmi se volt jó.

Végül csak a végére értem. Sütőpapírt tettem a tepsibe és először megpróbáltam egybe belemanőverezni őket, de aztán azt írta a recept, hogy duplájára megnőnek, úgyhogy ijedtemben még vékonyabbra gyurmáztam őket és elosztottam kettőbe.

Előmelegített sütőben 8-10 perc elég neki. Nekem nem dagadtak meg annyira.

Isteni jó lett a végeredmény, mind elfogyott, úgyhogy bosszankodás ide vagy oda, fogok még ilyet csinálni, mert tökéletes vendégváró.

A mai bejegyzésben rögtön vendégszereplő is lesz, mert Márton annyira megörült reggel a piacon a rókagombának, hogy gyorsan felajánlotta, hogy készít belőle egy pörköltet.

Én meg vettem kaprot a hétre tervezett vajbabfőzelékhez, úgyhogy adta magát a kapros nokedli köretnek.

Márton része, a rókagombapörkölt:

...évekig rettentően utáltam a gombát, aztán hála a svéd "mamámnak", ma már nagy rajongó vagyok - nem is tudtam ellenállni a jól kinéző rókagombának: kb. fél kilót vásároltunk, jutányos áron ezerhét, nem a legolcsóbb, de rettentő finom.

Anyagigény:

• 40-50 dkg rókagomba
• 2 fej vöröshagyma
• 2 paradicsom, 1 paprika
• 1 fakanál mangalica zsír
• só, bors, pirospaprika
• friss petrezselyem
• 1-2 ek tejszín

1. A lényeg mindig a jó alapanyag, a legtöbb dolgot a Lehel téri piacról szereztük be.
2. A paradicsomot és a paprikát célszerű az elején felkockázni jó apróra és felaprítani a petrezselymet.
3. Egy közepes lábosban felhevítem a zsírt, a hagymát jó alapos keverés mellett üvegesre párolom.
4. A neten fellelhető receptek eltérnek a sorrendben, de mi úgy szeretjük, ha szétfő a paprika és a paradicsom, ezért a hagyma után ez megy bele, közepes lángon párolódni, innentől kezdve én már finoman adagolom a só / bors kombót, tejszínnel sűrítem, ettől lesz jó krémes az alap, de annyira nem intenzíven tejes, mintha tejföl lenne.
5. Amíg szottyad az alap, megmosom a gombát, a nagyobbakat négybe, kisebbeket max. kettőbe vágom vagy meghagyom egészben, szeretem, ha érződik a frissesség.
6. A szeletelés végén, már mehet is az alapba a pirospaprika - bátran, két evőkanál, jól elkeverem, jöhet a gomba, ekkor már igyekszem úgy keverni / forgatni, hogy ne nagyon törjön össze.
7. Kezdődik a legjobb rész: folyamatosan kóstolom a szaftot, ízesítem. Nagyjából 20-25 perc elég a gombának: az idő közeledtével ki-ki veszek egy darabot megkóstolni, elérte-e a kívánt puhaságot.
8. A "majdnem kész" állapotnál beleteszem a petrezselymet, forralok egyet rajta és ennyi.

(közben igyekszem a lehető legkisebbre összemenni a konyhában, mert a vége felé megérkezik D és akkor az ember fia jobban teszi ha elsunnyog, mert megütheti a bokáját...)

Dömper része, a kapros galuska

Kapcsolatunkban mérföldkő volt a mai közös főzés. Igazán könnyű természet vagyok, kevés háklival, amik vannak azok is rendkívül logikusak és érthetőek (BAZINGAA). Egyike az ilyen hákliknak, hogy ha a konyhában vagyok, akkor engem hagyjon békén mindenkinek. Ennek mélypszichológiai magyarázata, hogy a dömperes, trancsírozós, nem túl esztétikus főzési folyamatot jobb, ha nem látja senki, elégedjenek meg a végeredménnyel. Néha én sem értem, hogy a sok trutyiból hogy lesz egyszer jó kaja.

Hát ebbe a "mocskos" intim szférába lépett be ma Márton, meg néha a Cunci is belekontárkodni a kajába, amivel a világból ki lehet kergetni. Végül mindenki komoly lelki sérülés nélkül megúszta a közös főzést és a Márton is még itt van, úgyhogy ezt a lécet is megugrottuk.

Inspiráció

Egy elég korrekt alapgaluska recept

http://szellemafazekban.blogspot.hu/2011/04/nokedli.html

Anyagigény:

• 400 g liszt
• 2 tojás
• 1 ek só
• olaj
• kapor
• tejföl
• fokhagyma
• 1 csapott kanál margarin
• hideg víz

1. A lisztet én mindig leszitálom, könnyebb úgy csomómentesre keverni. Belement a só, összekevertem, hogy izélodjon benne a só. Szóval mindenhol legyen, na.

2. hozzá jön a két egész tojás és annyi víz, hogy egy ragadós tömör masszát képezzen. Na ez egy nehéz ügy, mert a galuskában az egyetlen bonyi dolog, hogy nem legyen túl folyós és ne legyen túl kemény a massza.

Ha túl folyós, akkor átfolyik a galuskaszaggatón, ha túl kemény, akkor meg kemény lesz a galuska.

3. a végén beleraktam az apróra vágott kaprot és az egészet simára kevertem. Nekem a havberő jött be a leginkább erre a célra. Mármint nem a gépi, hanem a kézi. :)

A kép elkészülte után még kétszer adtam hozzá egy kis lisztet.

4. felforralok egy lábasba sós vizet és egy kis olajat. Érdemes addig elkészíteni a tésztát, amíg felforr a víz, mert a galuskatésztának nem jó, ha áll.

5. Komoly fizikai munkát igényel a szaggatás és nem valami jó móka, de megéri a végeredményért. Szóval beleszaggatni, kicsit megkeverni, hogy a tetején úszkáló kicsit nyers darabok is lebukjanak a víz alá. Amikor feljött a tetejére, akkor még hagyom kb egy percig és kiszedem szűrővel.

6. Mindig szoktam étolajat adni hozzá, hogy ne ragadjon össze, de ez is olyan bonyi dolog, mert nehéz eltalálni, hogy meddig érzi jól magát a forró vízben a kis huncut.

7. Ezután tök spontán úgy döntöttem, hogy nyakon öntöm az uborkasalátának bekevert fokhagymás tejföllel és azt kell, hogy mondjam, rohadt jól állt a kapros galusnak a fokhagymás tejföl.

A blogom egyik titkos küldetése, hogy Sziszka barátném kedvet kapjon a főzéshez. Hát drága Sziszám, szerintem ne galuskával kezd. Ez egy bosszantóan bonyi kaja tud lenni, ha legalább egyszer nem nézte végig az ember, hogy az anutája hogy csinálja és nem memorizálta a nyers galuskatészta ideális állagát.

(Sziszuka: kagylótészta / csőtészta beszerzése erősen ajánlott a néniktől, rettentő finom azzal is - M)

Sajnos nagyon éhesek voltunk, úgyhogy jó ronda kajafotók lettek és nem valami guszta, de higgyétek el mesés volt.

Összességében kb. kettőezer forintból degeszre ettük magunkat hárman, ehhez jön még a közös főzés élménye, hiszen a titkos harmadik vendégművészünk egy kiváló ubisalit rittyentett, jó sok házitejföllel és fokhagymával!

A mentás zöldborsókrém receptet nagyon gyorsan le kell írnom, mert ez nem veszhet el. Slágerkaja lesz vendégvárásra.